"A friend is someone who gives you total freedom to be yourself."
Újra Budapesten. A Barátaimmal. Lebeszéljük a találkát a Nyugatinál, az óránál, aztán onnan elindulunk, és egész este járjuk a várost, beszélgetünk, és persze mindenkiből dől a hülyeség. Ez nagyon hiányzik, amikor kint vagyok, megszoktam, hogy itthon mindig együtt lógunk. Hihetetlenül feldob, hogy megint Velük lehetek. Kis Csapatunkban sokunk igencsak vicces, de még ennél is több köztünk a bölcs, én pedig kötelességemnek éreztem írni egy amolyan 'best of' összeállítást, hogy ez a sok hülyeség és a megannyi okosság, ami tőlünk és belőlünk árad, másokhoz is eljusson. There we go^^
Először is, who is who? Ezek vagyunk mi:
Tullius: Balázs. Úgy ismerkedtünk meg, hogy Bátyám csoporttársa volt az egyetemen. Hihetetlenül jó fej, nagyon vicces, és nagyon okos, ezért is döntöttek úgy, még az egyetemen, hogy egy ilyen koponyához magasztosabb név illik. Így lett belőle Tullius.
Fanni: Ő Fanni. Egyetemen csoporttársak voltunk, és az egyik legjobb barátom lett. Fanniról csak jót tudok írni, de már nem ajánlgathatom, mivel pont ma 3 hónapja, hogy elkelt:) Itt jön a képbe ->
Balázs: Szóval új Balázzsal bővült a Csapat. Balázs, ahogy Bátyám mondaná, Fanni fickója. Informatikus, Lufthansa alkalmazott, és baráti áron fog nekünk szerezni repülőjegyeket a világ bármely országába. Legalábbis ez a terv. Később majd őt is részletesen beavatjuk. Egyébként a Csapat véleménye szerint, és hogy ismét Bátyám szavaival éljek, úgy véljük, Fanninak nagyon szimpatikus fickója akadt Balázs személyében. Üdv a klubban^^
Bátyám: Ő Gábor, a Bátyám. Csak annyit mondanék, hogy nekem van a világon a legjobb testvérem. Ha szerencsém van, olvasni is fogja a bejegyzést. Majd megkérem rá:) Ennyi:)
Tomi: Tamás, középiskolában osztálytársak voltunk, és az egyik legjobb ember, akit ismerek. Néha attól tartunk, hogy krav-maga edzésen majd jól szétvereti magát, de eddig még egyben van. Bátyámmal szombat este sikerült összehozniuk az év képét, amit be is illesztettem nyitóképként^^
Dénes: Dénes hihetetlen nagy arc, legkedvesebb közös emlékünk, hogy pár éve szilveszterkor mérnöki pontossággal belehányt a kedvenc teás kancsónkba. Erről már egy régebbi bejegyzésben is írtam, hiába, ezt a sztorit soha nem fogjuk elfelejteni, Dénest pedig nagyon szeretjük!!
Reni: Ő Dénes barátnője, szép párt alkotnak. Renit nem régóta ismerem, de nagyon kedves lánynak tartom, emellett igen csinos és ambiciózus, a nagyszüleinek pedig csillárgyűjteménye van, és vettek maguknak egy kriptát. De erről majd később.
Nóra: ez lennék én:)
Szóval jöjjön egy átlagos budapesti este, a Barátaimmal.
Séta közben, valahol félúton a Nyugati és a Deák között, olyan 37 fokos hőségben.
Nóra: Nagyon meleg van, mikor lesz már végre hidegebb?
Tullius: Télen.
Köszönjük Balázs..
Időközben megérkeztünk a Kőleves nevű helyre, és ott vertünk tanyát. Akkor rendeljünk. Csapatunk több tagja igen fontosnak tartja a rendszeres mozgást, és a megfelelő étel- és italfogyasztást.
Bátyám: Mit kérsz Balázs?
Tullius: Legyen hamburger, nagy adag sült krumpli, és egy light kóla.
No comment.
Tullius: Na és te mit iszol? (Kérdi tőlem.)
Nóra: Vizet.
Tullius: Vizet? Semmi vodka, csak így tisztán, szárazon?
Hiába, még mindig nem iszom, egyszerűen nem szeretem. Azt viszont megfogadtam, hogy egyszer azért majd ráveszem magam, a Bandával:)
Ha már a megfelelő táplálkozásról, s főként italfogyasztásról esett szó, Bátyám nemrégiben kapott egy 60 gyógynövényből kikevert kóla ízű löttyöt. Meg is itta. Szombat este, mikor már csak félig volt a söröspohara, elvonult a pulthoz, majd fura, sötét színű folyadékot tartalmazó kis feles pohárral tért vissza.
Nóra: Hé Gábor, mi van a poharadban?
Bátyám: Kóóula.
Tullius: Ja, igen. Hány gyógynövény is van benne?
A Jaegerben egyébként tényleg van gyógynövény.
Én nem szeretem annyira a hamburgert, de kezdtem éhes lenni. Igaz, a Kőlevesben csomó étel közül lehet választani, de akkor és ott legszívesebben pizzát ettem volna.
Nóra: Rendelhetünk ide pizzát?
Bátyám: Minek? Van itt kaja!
Tomi: Rendelj csak. Aztán majd kivágnak minket a p....ba a pizzáddal együtt.
Befogtam és rendeltem sült krumplit.
Azt forralom, hogy a Barátok kijönnek majd hozzám valamikor ősszel, vagy legkésőbb tavasszal. Nagyon jó lenne. Csak épp azt nem tudjuk még, hogy jönnek. Azon gondolkoztunk, kinek a kocsijával lenne a legjobb.
Bátyám: Na Fanni, elvisszük a Corollát. (Fanni szüleinek birtokában van egy szép Toyota Corolla, régóta pályázunk rá.)
Fanni: Jó, de el is kéred apukámtól!
Bátyám: El én! A halpasszírozót is elkérem!
Ehhez tudni kell, hogy Fanni és Bátyám hosszú ideje vitában állnak egymással a halászlé elkészítéséről. Fanni szerint a passzírozás fölösleges, és ->
Fanni: Ki fogja utána elmosogatni?
Bátyám: Majd én elmosom. Úgy elmosom hallod, nincs mosogatógépem, de még tablettát is teszek rá!
Itt jegyezném meg, hogy Bátyám egyre jobban főz, össze kell kapnom magam, hogy lépést tudjak tartani vele.
Ahogy írtam, Fanni révén új Balázzsal bővült a Csapat, akit persze a lehető legszívélyesebben fogadtunk.
Nóra: Hol dolgozol?
Balázs: A Lufthansánál.
Bátyám: Akkor te tudsz nekünk kedvezményes jegyeket szerezni ugye?
Balázs: Annyira azért még nem vagyunk jóban.
Bátyám: Viccelsz? Ismerősök vagyunk facebookon.
Yepp. Facebook is facebook.
Arról is tanakodtunk, hol legyen a következő szilveszteri buli.
Bátyám: Megyünk Fanniékhoz, nekik van teraszuk!
Nóra: Miért nem megyünk Balázsékhoz?
Tullius: NEM, nem. Egyszer voltam házigazda, át is kellett öltöznöm.
Ezt nem kell magyarázni.
Volt viszont a Kőlevesben egy srác, akit megkértünk, hogy csináljon rólunk egy képet, és aki nagyon hasonlított valakire, de nem jöttem rá kire.
Nóra: Figyu Dénes, az a srác nagyon hasonlít valakire.
Dénes: Melyik?
Nóra: Amelyik csinálta rólunk a képet.
Dénes: Én tudom kire hasonlít, de azt te tuti nem ismered.
Nóra: Na, ki az?
Dénes: Mondom, hogy nem ismered.
Nóra: Na, de kire??
Dénes: Egy Starcraftos játékosra.
Nóra: Ja, azt tényleg nem ismerem.^^
Hajlamos vagyok a Társaság idegeire menni a fotómániámmal. Amikor együtt vagyunk, állandóan fotóznék. Ezt biztos Joe-tól tanultam, aki szintén fontosnak tartja, hogy az ilyen közös estéken mindent gondosan dokumentáljunk. Szóval rágtam a fülüket a közös csoportképért.
Tullius: Na gyertek, álljunk be a pulthoz amíg még tudunk járni. (Bátyám ekkor már a negyedik Jaegernél tartott. A sört nem számoltam.) A pultos csoportképet sajnos nem tudom feltölteni, mert nagyon homályos lett, mivel a meglehetősen részeg DJ keze túlságosan remegett ahhoz, hogy éles képet készítsen rólunk. C'est la vie.
Fanni: Majd elküldöd a képeket?
Nóra: Persze. Csak az a baj, hogy otthon felejtettem a kábelt, amivel feltöltöm a gépre.
Bátyám: Nem baj húgom, hazamegyünk, megoldjuk.
Dénes: Gábor, ez ott necces, hogy hazamész.
No comment.
Reni az est folyamán elmesélte, hogy izgul, mert Dénessel vasárnap jelenésük van a nagyszülőknél. Amolyan 'először mutatom be a párom a nagymamámnak' történet, a nagyinak pedig eléggé harapós természete van.
Reni: Jó fejek amúgy, tele van a házuk csillárokkal, gyűjtik őket.
Dénes: Ja, biztos jó fejek. Meg vettek maguknak egy kriptát.
Nóra: Most szívattok?
Nem szívattak. Erre mondja a francia, hogy: bon courage mes amis:)
Bátyámmal kiskorunkban nagyon szerettük a Kinder csokit, és valahogy az is szóba jött, hogyan próbáltunk robbanószert gyártani a kis dobozzal.
Nóra: Emlékszel arra a receptre a bombához? Mi is kellett hozzá? Mosópor, ecet, meg mi még?
Tullius: Egy kis dinamit.
Köszönjük Balázs..ismét^^
A közösen töltött idő legnagyobb bölcsességével mégis Dénes rukkolt elő. Hazafelé sétálva azon gondolkoztam, hogy egy útmentén parkoló autó vajon szabályosan parkol-e ott?
Dénes: Ott parkolsz szabályosan, ahol nem büntetnek meg.
Fontosnak tartottam, hogy ezt ki is emeljem.
Ezek vagyunk hát mi. Két dolog jár most a fejemben. Az egyik, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen Barátaim vannak. A másik pedig egy idézet.
"I used to be normal until I met those idiots I call my FRIENDS."
Post a Comment